Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008.01.24

citromfű

Kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. 
Népies neve: citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke. 
Friss levelét saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk. Kiváló desszertek, valamint limonádé, tea, Martini-koktél és vaníliapuding ízesítésére is. 
Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz helyi kezelésére. Teája és illóolaja is ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény.

 

 


 

 

 

 

 

bazsalikom

Jellegzetes, fanyar illatú és dús aromájú, pikáns ízű fűszernövény. 
Népies elnevezései: bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors. 

Igen sokoldalúan felhasználható. Alkalmas levesek, (különösen fehérbabból készült) főzelékek, saláták, (paradicsomos) szószok, pácok, sültek, mártások, darált húsok, halételek, kolbászáruk, növényi ecetek, és gyógytea készítéséhez. Íze a legjobban citrommal és fokhagymával kombinálva érvényesül. Az olasz konyha nélkülözhetetlen fűszere. A pesto fő alapanyaga.
Sokféle hatást tulajdonítanak neki. Nem csak afrodiziákumnak tartják, de emellett javítja az étvágyat és az emésztést, szél- és vizelethajtó, nyugtat, és még a köhögést is csillapítja.

 

 


 

 

 

 

 

chili

A csilipaprika a trópusi vagy szubtrópusi égövön termesztett csípős termésű paprikafajták összefoglaló neve, amelyek közül egyesek a cserjés paprika, mások a közönséges paprika, a bogyós paprika vagy a kínai paprika fajok változatai. Ezekből készítik a Cayenne-bors nevű fűszert, a chili fűszerkeverékek meghatározó alkotóját. Minél kisebb a paprika, annál nagyobb az ereje, annál csípősebb.
Egyéb elnevezései: cayenne paprika, chilipaprika, aranybors, guineai bors, magyar bors, macskapöcs paprika, ördögbors. 
Használják mártásokhoz, salátákhoz, sertés-, marha- és birkasültekhez, tojásos, sajtos ételekhez, valamint grillezett húsokhoz, sőt akár csokoládés ételekhez is. Távolkeleti, indiai, mexikói ételekhez kitűnő. 
A maják úgy tartották, hogy a csípős paprika megszünteti a hasmenést, a görcsöket és a fogínyvérzést. Az aztékok átpasszírozták, és a paprikapéppel meghúzódott izmaikat, törött végtagjaikat borogatták. Rendszeres fogyasztása serkenti az emésztést, megóvja a gyomor nyálkahártyáját az alkohol károsító hatásától.

 


 

 

 

 

 vanília

Az orchideafélék családjába tartozó fűszernövény. A fűszer maga egy 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag toktermés. Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé értékes.
Népies neve: kerti vanília, vanillin.  
Felhasználható sütemények, kompótok, fagylaltok, krémek és általában édes ételek, likőrök, édes levesek, mártások ízesítésére. Az étellel együtt főzzük. A legelterjedtebb beszerzési formája a vaníliás cukor, de elérhető vanília rúd vagy vanília kivonat formájában, melyek sokkal intenzívebb aromát biztosítanak az ételeknek.

  


 

 

 

 

 

fahéj

Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer. 
Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert. A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, finomabb ízű. Vágott darabokban, vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. 
Kitűnő mézeskalácshoz, almás süteményekhez, réteshez, rizs-, illetve tejes ételekhez és kompótok, befőttek, gyümölcslevesek, forralt borok készítésénél. De nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez, sültekhez, keleti, főként arab ételekhez is használhatjuk.

 

 


 

 

 

 

 

gyömbér

Sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszer. Kínában már i.e. előtt több évszázaddal használták. A középkorban jelentős szerepet játszott a fűszerkereskedelemben. 
Kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő hatása miatt kedvelik. Ételeinket kiemeli, teltebbé teszi az ízeket. Intenzív aromája miatt adagolásával takarékosan kell bánni, mert túladagolva kellemetlen, kesernyés ízt ad az ételnek.

 

 


 

 

 

 

fokhagyma

Erőteljes aromával (egyesek szerint illattal, mások szerint szaggal) rendelkező gyógy-, és fűszernövény. 
Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítóskenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (pl. fokhagymasóként) egyaránt használják. A francia konyha kiemelten fontos fűszere. 
A modern orvostudomány igazolta emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását.

 

 

 


 

 

 

 

 

kakukkfű

Fűszeres illatú évelő fűszer és gyógynövény csoport összefoglaló neve. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor. Már az ókori egyiptomiak és görögök is használták. Ma már az egész világon elterjedt. 
A francia konyha nélkülözhetetlen fűszere. Kellemes, jellegzetesen kámforos illatú, aromás ízű, ezért csak kis adagban élvezhető, óvatosan használjuk az ételekben. Levesek, saláták, mártások, húsok, halak, sültek, hurkák, kolbászok, burgonyás és vadas ételek fűszere. A növényi ecetek ízesítésére is használják.  A friss ágacskái néhány napig hűtőben eltarthatók. A szárított leveleket meleg, szellős helyen tárolhatjuk.
Gyógynövényként kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is.

 


 

 

 

 

 

  rozmaring

A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A Pannóniában élt népektől vették át a honfoglaló magyarok. 
Népies neve: rozmarin, antosfű. 
Főleg a mediterrán konyhában, leginkább a franciás és olaszos ételekhez használják. Enyhén kámforra emlékeztető illatú, keserű, aromás ízű fűszer. Mártások, vadas és szárnyas sültek, zsíros húsételek (rablóhús, roston sült), töltelékek, őz, szarvas de nyúlhús ízesítésére is kiválóan alkalmas, továbbá különleges növényi ecetek, pácok kitűnő alapja. Morzsolt állapotban kerül forgalomba. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni.

 


 

 

 

 

 

menta

A borsmenta fűszer- és gyógynövény. 
Népies neve: borsos menta, angol menta, mithen menta. Fiatal, friss, zöld leveleit és hajtásait használjuk. Az egész növény jellegzetes illatú, kellemes hűsítő és enyhén csípős ízű. Magyarországon ismert, elterjedt, mint teanövény. 
Használata igen egészséges mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Gyümölcssalátákhoz, töltelékébe, szószok, mártások, teák, likőrök, ízesítésére használják. Leveleivel édes ételeket díszíthetünk. Az arab konyha kedvelt fűszernövénye.

 


 

 

 

 

 

kapor

Eredetileg a Földközi-tenger vidékén termett. Pannóniába és Európába valószínűleg a római légionáriusok hozták be. 
Egynyári növény. Magról állandó helyre vetik; zölden virágzás előtt kell szedni. Ernyőit akkor vágjuk le óvatosan, ha a magok már barnászöldek és szárazak. Napos helyen utánszárítjuk, majd lemorzsoljuk és átrostáljuk vagy óvatosan szeleljük. 
A frissen szedett, zsenge hajtásaiból készített kaporszósz főtt húsokhoz, húsgombócokhoz, hal-, rák- és csigaételekhez is kiváló. Őrölt magjával a véres hurkát ízesítik. Használják még levesek, főzelékek, saláták, egyes gombaételek, körözöttek, mártások ízesítésére, a kovászos uborka, a paprika, a savanyú káposzta és a tök eltevésénél. Gyakran tesszük fűszeres ecetekbe és páclevekbe.

 


 

 

 

 

 

bors

Szingapúr és a Malabár-szigetek vidékéről származik; elsősorban Indiában, Srí Lankán és Indonéziában termesztik. 
Az ókori népek kedvelt fűszere volt. Bár már a honfoglaló magyarok is ismerték, hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Ma ez az egész világon legismertebb és legtöbbet használt fűszer. 
A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket. Ennek megfelelően különböző az ízük és különböző a fűszer feldolgozásának módszere is. 
A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók; megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön. Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik. 
A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert.

 

 


 

 

 

 

 

zsálya

A Földközi-tenger vidékéről származó aromás gyógynövény és fűszer. 
Már az ókori rómaiak értékelték a zsálya gyógyító hatását, de konyhakerti növényként csak a középkorban használták először. 
Íze friss, fűszeres, enyhén kesernyés, kissé a kámforra emlékeztet, illata erőteljes. 
A zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket, de azok körítéseit is. A kacsa-, liba-, pulyka-, vadhúsok, hústöltelékek, máj, főtt és sült halak, pástétomok, de túrók, sajtok, főtt tészták ízesítésére is kiváló. Óvatosan használjuk, mert igen intenzív az íze. Az olasz konyha klasszikus étele, a saltimbocca nélkülözhetetlen alapanyaga. 
Gyógyászati célra használva forrázata (tea) torokgyulladásra, szájbetegségek öblögetésére, belsőleg pedig izzadás, bélhurut ellen nagyon jó hatású.

 


 

 

 

 

 

szegfűszeg

A szegfűszeg a 18. századig csak őshazájában, a Maluku-szigeteken termett, de manapság főleg Zanzibárban és Madagaszkáron termesztik A fűszert a növény pirosló virágbimbóiból pálmalevélbe csomagolva készítik, úgy hogy megszárítják, amíg barnára nem sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név. Főleg sütemények, édességek ízesítésére használják, de pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek ízesítője is lehet. Sőt savanyúságokba is tehető, aminek finom, különleges íz árnyalatot ad. Fahéjjal kombinálva többféle, főleg gyümölcsös, illetve alkoholos italt ízesítenek vele. A forralt bor és a puncs elengedhetetlen fűszere.

 


 

 

 

 

 

 kardamom

Elő-India délnyugati partvidékéről, a Malabár-part környékéről és Srí Lankáról származik. Napjainkban már Délkelet-Ázsia számos trópusi éghajlatú vidékén és Guatemalában is nagyban termesztik. A termést teljesen kifejlett állapotában, de még zölden (az érés előtt) szedik le, és úgy szárítják. Elsősorban az arab országokban kedvelt, ahol a kardamommal fűszerezett kávé népszerű. A világ többi részén leginkább a különböző curry-porok alkotóelemként ismerik. Felhasználhatjuk egészben páclevekbe, likőrökhöz, őrölve pedig mézeskalács, marcipán, rizs, gyümölcssaláta, curry, kenyér, sütemények, kávé, csokoládé, salátaöntetek ízesítésére. Ezenfelül remek köhögéscsillapító és tonizáló szer, de hatékony felfúvódás, rossz emésztés, fejfájás esetén is.

 


 

 

 

 

 

 

tárkony

Évelő gyógy-, és fűszernövény. Édeskés, borsos, kissé ánizsos ízü, erőteljes aromájú, ezért használat során körültekintően adagoljuk. 
Már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is termesztették. Európában a XVI. században terjedt el, hazánkban is akkoriban vált ismertté és kedveltté. 
Népies nevei: esztragon, tárkonyüröm. 
Leveleit fogyasztják friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is. Levesekhez, salátákhoz, ecetes savanyúságok eltevésénél, vagy főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek ízesítésére is használják. Kedvelt felhasználási módja a tárkonyecet készítése. 
Teája vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású.


 

 

 

 

 

sáfrány

A sáfrány (Crocus) a nősziromfélék családjába tartozó növénynemzetség, illetve a nemzetséghez tartozó egyes fajok összegyűjtött és fűszerként használt bibéjének elnevezése. 
Vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés fűszer, az ételt aranysárga színre festi. Fűszernövényként már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. Használható még kenyérfélékben, tésztákban, rizses ételekben. 
A virág termesztése nem egyszerű, bibéjének gyűjtése pedig rendkívül fáradságos munka, ezért rendkívül drága fűszer. Sáfrányos szeklicével helyettesíthető, de ez mindössze színezésre alkalmas, az íze a valódi sáfrány aromájával szemben jelentősen alulmarad. 
Hatásos lehet a szívinfarktus megelőzésében, krocetin nevű anyaga csökkenti a koleszterinszintet.


 

 

 

 

 

majoranna

Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke. 
A növény levele és virágzata a fűszer. Virágzása idején van a legnagyobb illóolajtartalma, ekkor a legértékesebb füszerként is.  Erősen aromás, kellemes illatú, kissé hűtő, kesernyés ízű. Ha frissen morzsoljuk, sokkal intenzívebb az illata. 
Felhasználható levesek (főleg krumpli- és gombaleves), főzelékek, mártások, húsételek, köztük szárnyas és vadhúsok, továbbá húskészítmények (kolbász, hurka), pástétomok ízesítésére. Kacsa, bárány, birka, ürü, továbbá grillételek, májas és véres töltelékek elkészítésénél szinte nélkülözhetetlen, mert tompítja vagy elveszi a húsok mellékízét. 
A majoránna étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer, ezért gyógyteák elengedhetetlen alkotórésze. Teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be.


 

 

 

 

 

 

snidling

Más néven metélőhagyma, a hagymafélék legkisebb méretű faja. Erősen fűszeres, a hagymáéhoz hasonló ízű, finom fűszernövény. 
A Földközi-tenger vidékéről származik. Magyarországon igen elterjedt és népszerű fűszernövény. 
Népies nevei: pázsithagyma, pázsitfű. 
Főzéshez legjobb frissen használni, de ha így nem jutunk hozzá, választhatjuk a szárított változatot, aminek előnye, hogy hosszú ideig eltartható, fogyasztható. Mint a friss fűszernövényeket általában, a snidlinget is csak közvetlenül tálalás előtt adjuk az ételhez, mert aromája főzés közben gyorsan elillan. Nemcsak ízesíti az ételt, de díszít is, ráadásul nagyon jó étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatású is. Főleg a krumplit, babot, borsót, a húsleveseket, salátákat, sülteket, tojásételeket, szendvicseket, a túrót és a lágy sajtokat, valamint halételeket és mártásokat ízesítenek vele.